Az okostelefon-piacon sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kizárólag a Huawei és a Honor csúcskategóriás készülékei kínálnak évek óta megbízható, 3D-s arcfelismerő technológiát, miközben a többi gyártó mintha elkerülné ezt a szegmenst. A válaszokat Cao Gong, a Honor kutatás-fejlesztési mérnöke adta meg egy részletes bejegyzésben, rávilágítva arra, hogy a technológia implementálása sokkal összetettebb feladat, mint azt elsőre gondolnánk, és messze túlmutat az egyszerű alkatrész-beszerzésen.
A szakember magyarázata szerint a 3D-s arcfelismerés beépítése nem merül ki a szenzorok egymásra halmozásában; a folyamat mélyreható hardveres és szoftveres összehangolást igényel. A rendszer megfelelő működéséhez egyedi módosításokra és fejlesztésekre van szükség közvetlenül a chip platform, az operációs rendszer és a vezérlő algoritmusok szintjén. A mérnököknek testre kell szabniuk a teljes képfeldolgozási útvonalat az adatgyűjtéstől a feldolgozásig, mindezt egy szigorúan védett, biztonságos chipkörnyezetben végrehajtva, ami technológiailag komoly kihívást jelent.
A technikai akadályokon túl a fejlesztés hatalmas adatbázist és hosszú távú erőforrás-befektetést igényel. A rendszernek képesnek kell lennie a globális etnikumok arcvonásainak felismerésére és a hamisítási kísérletek kiszűrésére, méghozzá változatos fényviszonyok mellett. Ez a fajta technológiai felhalmozás és optimalizáció az, ami jelenleg helyzeti előnyhöz juttatja a Honort és a Huaweit. A helyzetet jól árnyalja a Digital Chat Station nevű ismert szivárogtató előrejelzése is, aki szerint a rivális kínai gyártók – mint az OPPO, a Vivo vagy a Xiaomi – várhatóan csak 2027 vagy 2028 környékén jelentkezhetnek saját, hasonló szintű 3D arcfelismerő megoldásokkal.
